1.rész Tanulótárs

Sziasztok :) ! Ha tetszik a blog akkor iratkozzatok fel és komizzatok :D ! Remélem tetszeni fog az 1 rész :) Amúgy mindenkinek sok sikert holnapra :) !
Jó olvasást
Puszii

Tanulótárs

Ez a nap is úgy kezdődött mint a többi. Bementem a suliba, és egyből lenéző, gyilkoló szemek fogadtak. A szekrényemen most is
fenyegető üzenetek fogadnak, amikben az áll, hogy " Rohadék angyal, ki leszel nyírva! ". Ilyen és még rossszab írások vannak a szekrényen.
Bementem az osztályba, ahol szokásosan a zombi gyerek mellé kellett ülnöm. Elég büdös a srác, és valamikor nekem adja az ujját ( ? ) . Talán csak ő rendes velem. 
Bejött a tanár, és egyből kiosztotta a dolgozatokat. Most csoda de hármast kaptam. Egy full pontos dolgozatra -.- . Utál a tanár ezért ad rosszabb jegyet.
Miután ki adta, elkezdte a szövegét.
- Szóval gyerekek a jövőheti be adandóhoz párban kell lenni. Szóval. Mr.Malik és Ms.Peterson. Mr.Payne és Mr.Tomlinson. - ahogy ezt kimondta lefagytam. Tudtam előre, hogy nem lesz jó ha párban leszek. - Ms.Mitchell és Mr.Horan. Továbbá Mr.Styles és Mr.Ray.
Látszott rajtam az idegesség az biztos. Na jó az biztos, hogy Louis az egyetlen aki beszél hozzám, nem trágár szavakkal.
- Hé Payne! - hallottam meg mögüllem egy hangot. Hátra néztem és Lou volt ott. - Mikor akarod elkezdeni a projektet?
- Nem tudom. Ma jó? - erre bólintott én pedig boldogan fordultam vissza. Remélem, hogy nem csak szivat.
*
Vége van a mai napnak. Legalábbis a sulis napnak. Össze pakoltam és elindultam haza. De Louis le szólított. Oda futott mellém, majd megszólalt.
- Szóval Payne mehetünk tanulni? - jó érzés végre beszélni valakivel. Lou borzos haja és barna tekintete furcsa volt. Talán félt, hogy meglátja a bandája.
- Látom  rajtad, hogy félsz a haverjaid miatt. Hogy meglátnak téged velem. - beszéltem hozzá halkan. Ő furcsán nézett rám. Szemeit össze szűkítette, homlokát pedig össze ráncolta
- Mi? Dehogy is. Csak a hugomat lesem. - mondta majd mosolyogni kezdett. Még mindig bűzlött nekem az, hogy velem beszél. De talán csak paranoiás vagyok.
- Akkor jó. De amúgymiért beszélsz velem? Mindenki undorodik tőlem. Mert ugye más vagyok. - muszály volt ki derítenem mi folyik itt. Nem engdem, hogy még jobban meg szégyenítsenek.
- Figyelj. Szerintem ez a dolog gyerekes. Az angyalok is mások mint mi. Ez olyan mintha a démonokat közösítenék ki és az angyalokat nem. NEm is érem ezt az egészet. Nagyon gyerekes.

- Én tudom miért! - szólaltam fel. Szemei kidüllettek. Vigyorogni kezdett ami kicsit megrémisztett. - Majd elmesélem! - ezzel elindultunk az otthonomig. Ahogy beszélt velem meg a többi, szerintem tényleg más mint a többi szörnyeteg. Ő normális. Legalábbis bellülről biztos.
Bementünk a lakásomba, ahol be mentünk a szobámba. Szinte minden falon könyvespolc volt, tele könyvekkel. Körbe nézett Louis, majd kivett egy könyvet.
- Ezt mindig is ki akartam olvasni. De az eleje olyan unalmas. - nyafogott. Én ezen csak nevettem.
- Akkor olvasd el! Ha gondolod oda adom. - ajánlottam fel. Furán nézett de nem úgy mint az iskolánál. Ez másik nézés volt. 
- Hát oké köszi. De látom te még mindig izgulsz. Ne fél Liam! Én tényleg más vagyok! - vigasztalt majd a combomra tette a kezét. Pár másodperc múlva elvette és a könyvet kezdte bújni.
- Megpróbálok bízni benned. De te akkor is kerülni fogsz mindig. Én pedig csak az leszek akit piszkálnak meg dobálnak. Ezek között a hugod is benne van. Én csak. Nem akarom így élni az életemet. Nem így! - kezdtem hullajtani pár  könnyet. Nem érdekel ha ez ciki. Vannak érzéseim és ezt nem tagadom.
- Értem én. De ne sírj. És nem foglak kerülni. Oda jössz majd szépen hozzám és a srácokhoz. Majd ők is meg kedvelnek. Jó fejek ha nincsenek a suliban. Ott csak menőznek. - kezdett vígasztalni. Jó hogy kedves. Valaki először ebben a világban.
- Köszi. De most tanuljunk. - mondtam majd elő vettük a cuccokat, majd el kezdtük csinálni a munkát. Közben beszélgettünk.  Egy idő után kész lett a fele. Már 5 óra volt így Lou elindult haza. 
**
Másnap reggel elindultam a suliba de  kapu előtt ott állt Louis.
- Szia. Hát te? - kérdeztem majd bezártam az ajtót. A kulcsot a zsebembe tettem majd oda mentem az előbb említett személy mellé.Haja alaposan fel volt zselézve, volt rajta egy fekete tapadós póló, és egy piros csőnadrág.
- Gondoltam eléd jövök. Így talán jobban bízol bennem. - mondta majd elindultunk. Egész úton csak az járt a fejemben, hogy mi lesz a suliban. Megbámulnak minket vagy esetleg bántják Lou-t amiért egy angyallal barátkozik?

Prológus

Monster School

Az emberek nem tudnak rólunk. Nem tudják, hogy mellettük vagyunk minden percben. Vigyázunk rájuk.
Minden normál ember, kap egyet belőlünk, hogy ne keveredjen nagy bajba. Nekünk ez a feladatunk.
Sokan nem értik, hogyan kerültem a Monster Gimibe. Ennek énis nehezen fogom fel az okát. Hogy mi az? Egy szó. Bűn.
Bűnt követtem el. Az angyalok legnagyobb bűnét. Hazudtam. Csak egy két angyal tette ezt meg. És én közöttük vagyok.
Ezért be raktak ide. Ez jó iskola is lenne ha az angyalokkal nem bánnának szemét módon. Megalázzák őket, és ki közösítik.
A tanárok a leg rosszabbak. Mindenhogy megbuktatják a magam fajtákat. Egy angyalnak sincsenek szülei. A Mr.Lambert az 1500
éves angyal teremt minket. Azt mondják nemsokára át veszik a hejét. Ezért új teremtőt kapunk.
Én csak annyit tehetek a suliban, hogy ülök egy padon és olvasok. Néha írok is. Ahogy e pillanatban teszem.
- Nézzétek ott van Payne! - szólalt fel az egyik démon. Hurrá. Szokásuk, hogy engem csesztetnek.
- Neked is Szia Jackson! - köszöntem vissza. Mindig ezt csinálom, mert én nem akarok bunkó lenni. Az természet feletti lények vagy átnéznek rajtam, vagy beszólnak.
Egy srác viszont nem igazán teszi egyiket sem. Valamikor rám mosolyog vagy rám köszön. Azt hiszem a neve Louis. Ő az egyetlen aki nem csinál bunkóságot.
Viszont a huga. Hogy is mondjam. Mindig dobál kövekkel ( ? ) vagy mondja, hogy ott a rohadék angyal. Hát igen :/ .
Az ő neve pedig Maia. Ő ha minden igaz örökbe lett fogadva. Valamilyen Szörny Árvaházból.